Amikor anno a Rodoszon meglátogatandó orchidea-listát előzetesen összeállítottam, a szép nevű Ophrys apollonae-t csak kötelező jelleggel írtam fel, mert annyira nem számoltam azzal, hogy látni is fogjuk a tervezett expedíció alatt, azaz március végén. Korai faj, esélytelen, gondoltam. Sokáig ezért is nem fedezték fel, ugyanis februártól március közepéig virít, az orchideászoknak a „fő szezon” a szigeten viszont március vége és április, aki pedig mégis belefutott, az inkább egy előresiető Ophrys omegaifera-nak vélte (mivel közeli rokonok és elsőre nagyon hasonlóak is). Úgyhogy annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor 2022-ben a szigetre eljutva több helyen is megtaláltuk egészséges, virágzó példányait, a tavasz ugyanis több hetes késésben volt (emiatt több más korai fajt is sikerült jó állapotban elcsípnünk). Sőt, egy eléggé megművelt (azaz simára boronált, de a fák tövében meghagyott aljnövényzetű) olívaültetvényben a szintén a szigeten portyázó román kollégák felhívták a figyelmünket egy sárga színváltozatra is, ami többek között Ophrys blitopertha-k és normál apollonae-k társaságában ékeskedett ki a földből.
Így aztán lehetőségünk nyílott élőben is tanulmányozni az egyediségét, megkülönböztető jegyeit az omegaifera-tól: az általában alacsony termetű száron kevés, egy-két, a mézajakkal szinte függőlegesen felfelé álló virág hajt ki, maga a mézajak hosszúkásabb (különösen az alapmezőnél megnyúlt – „hosszú nyakú”), színe sötét cseresznyés-barnás (az omegaifera általában világosabb, tisztán barna árnyalatú), kevésbé szőrös, de ugyanúgy bokszkesztyű, mint az omegaifera-csoport egyéb tagjai. Nem egy széles elterjedésű faj, Rodoszon kívül még eddig mindössze néhány görög dodekán szigeten és Törökország délnyugati partvidékén (Antalya, Muğla) azonosították.
Vissza a bangó (Ophrys) nemzetséghez ↶
