A kelet-mediterrán elterjedésű umbilicata-csoport kontinentális görög képviselője az Ophrys attica, mely a kontintális görög régión kívül azért még néhány hellén szigeten is előfordul (Jón-szigetek, Kükládok, Leszbosz). Az alapfaj O. umbilicata-tól a szinte mindig zöld lepellevelek különítik el (az előbbi leplei fehéres-rózsaszínesek), az ivaroszlopra jellegzetesen ráhajló középső külső leppellevél jóval hosszabb magánál az ivaroszlopnál, és a szokás szerint rovarpotrohra emlékeztető, a kidülledésénél jellegetes, küldökszerű rajzolatot (umbilicus=köldök) viselő mézajak is valamivel nagyobb méretű az O. umbilicata-hoz képest. Bár a méretekkel vigyázni kell, a talajállapottól és az éghajlati körülményektől függően Attikában és Peloponnészoszon találtunk egészen apró, törpe, valamint jócskán megnyúlt, szinte hatalmas töveket is, és nemcsak a hajtás hossza, a mézajak nagysága is eszerint változott.
Láthatóan szeret apróbb csoportokba verődve kihajtani, ahol az egyes tövek egészen szorosan egymás mellett fejlődnek, ez a vegetatív szaporodásra való hajlamra utal. Nevét természetesen az Athén körüli régióról, Attikáról kapta, hisz itt írták le először még a 19. sz. legvégén. 2023 áprilisának elején, leszállva a repülőről, az első, főváros környéki helyre sietve mi is ezt a fajt pillantottuk meg legelőször, különösen ezen a vidéken egészen gyakori, de Peloponnészoszon is többfelé rábukkanhat az ember, ha a tipikus orchideás helyeket keresi. Attikában az O. ferrum-equinummal közös hibridje is szemünk elé ugrott. Fő virágzási ideje április, de északabbra még májusban is lehet vele találkozni.
Vissza a bangó (Ophrys) nemzetséghez ↶
