A legszebb francia bangó címet nyugodtan ki lehet osztani az Ophrys aveyronensisnek (a másik nemzeti büszkeség, az Ophrys philippi inkább a legkülönlegesebb címért van versenyben). Nem elég, hogy szemet gyönyörködtető a színösszeállítása (gyakran mélyrózsaszín lepellevelek és emellé kávébarnásan csillogó mézajak), de nagyon változatos is: a pókszabású bangókra (az exaltata-csoport tagja) jellemző, H-t formázó mézajakrajzolat alkalmanként teljesen hiányzik, vagy egy szétterült, elkent, pöttyökre szakadt vagy egynemű sárgás-szürkés nagy foltként jelentkezik, a lepellevelek pedig a fehértől a mélyrózsáig tényleg mindenféle színben játszanak. Amiről mégis rögtön felismerhető, az a nagy és széles belső lepellevél, ami a külsők méretével vetekszik.
A dél-franciaországi Aveyron tartomány fennsíki régióiban többfelé is megtalálható réteken (utak mellett is), fás ligetekben, május közepétől júniusig nyílik. Egyénként Spanyolországban is felfedezték, úgyhogy nem tekinthető tökéletes aveyroni bennszülöttnek (azóta persze a spanyol testvér külön nevet kapott faji rangon – Ophrys vitorica). A legtöbb példányt ebből a fajból fotóztam a 2022-es májusi dél-francia expedíción, de még így sem sikerült a teljes változatosságot megörökíteni, ráadásul csak néhány élőhelyet bogarásztunk végig, ezek közül az egyik egy gyönyörű fás liget egy külterületi magántelek kertjében, a legtöbb kép itt készült. Ráadásul egy-két nagyon izgalmas hibrid is horogra akadt (Ophrys scolopax/picta x aveyronensis, illetve az Ophrys sulcata x aveyronensis – lásd alábbi galéria!). Csak ezért az egy fajért érdemes lenne akár többször is visszamenni a területre.
Vissza a bangó (Ophrys) nemzetséghez ↶
