Az Ophrys celiensis a szicíliai O. oxyrrhynchos szigeten kívül rekedt dél-olasz, valamivel később virágzó rokona, küllemben rendkívül hasonlóak, a celiensis virága valamivel kisebb, a leplek általában rózsaszín(esek), a mézajak pereme („válla”) nem fehéres, a függelék pedig kisebb. Nagyon hasonlónak látják őket a megporzó rovarok is, ugyanis mindkét „fajnál” az Eucera graeca lehet a tettes (a lehet szó azért került ide, mert az O. oxyrrhynchos esetében nem egyértelmű a pollinátor kiléte), ez vet fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mennyire tartjuk be a biológiai fajdefiníció szabályait…
És hogy a dolog még nehezebben követhető legyen, a celiensis populációt – ami egyébként valóban eléggé változatos – tovább bontották, és egy részét új fajként írták le az Ophrys ingrassiae néven. Az így elkeresztelt egyedekre az jellemző, hogy a mézajak kerekdedebb, négyzetesebb, oldalsó kidudorodásai (a szarvacskák) még kevésbé prominensek (nem mintha az O. celiensis annyira szarvas lenne), a rajzolat kevésbé bonyolult (ehhez képest a 2024-es Kreutz-könyvben nagyjából ugyanolyan mértékben komplikált mézajkú fotók szerepelnek mindkét taxonról).
Az alábbi galériában is van néhány egyed (például a második sor második képén), amelyet meg lehet vádolni ezzel a mássággal, de azokra viszont könnyen lehet, hogy a közelben „ólálkodó” Ophrys apulica tövek hatottak. Olyannyira, hogy azon az élőhelyen egy egyértelmű hibridjüket is tudtuk azonosítani (lásd legutolsó kép!). Matera városában, a temetődombon talált példányok mindenesetre szinte biztosan „tiszta” celiensis-eknek tekinthetők – ezen a helyen egyébként sok más érdekesség is akadt, lásd az alábbi élményvideóban!. A három nagy dél-olasz régió (Puglia, Basilicata és Calabria) mindegyikében előfordul, virágzása április közepétől május közepéig tart. Neve a Puglia-ban található Ceglie Messapica település nevét őrzi, ahonnan a fajt leírták.
Vissza a bangó (Ophrys) nemzetséghez ↶
Ophrys celiensis és egyéb orchideák Matera temető dombján (Dél-Olaszország), 2024. 04. 14.