Az Ophrys fleischmannii igazi krétai specialitás, endemizmus. Talán a legdekoratívabb omegaifera-féle (az ebbe a csoportba tartozó bangókat a sima, V-profilú bevágódás nélküli bibeodú bejárat különbözteti meg a többi fusca-tól), egyedül az ibériai Ophrys dyris (és algarvensis) ér fel hozzá szépségben, de azoknál hiányoznak ezek a nagyon szőrös, plüssszerű benyomást keltő mézajak karéjok. Ezt tetézi még a sokszor élesen elütő, fehéres omegarajzolat, illetve a mézajak gyakran kékes-lilás árnyalatú feketés alapszíne.
Nem igazán gyakori, mi is csak rögtön az első nap találtuk az Akrotiri-félsziget két pontján néhány tövét, utána többet nem került a szemünk elé az egy hét alatt. Nevét sajnos nem a Miért éppen Alaszka című sorozat Joel Fleischmanjéről, hanem egy svájci, 19-20. században élt botanikusról kapta.
A virágzás már márciusban elkezdődik az alacsonyabb térszíneken, mint amilyen az általunk is meglátogatott Akrotiri, a hegyvidéki élőhelyeken még áprilisban is javábban nyílik.
