A mostanában már eléggé elbonyolodó tenthredinifera-csoport viszonylag egyszerűen felismerhető képviselője dél-olasz, szardíniai, korzikai és dalmát vidékeken nő. A csoporton belül az apróbb virágúak közé tartozik, emellett sajátossága még a trapézoid mézajakprofil, a sötét, szinte fekete bibeodú, a kékesszürke spekulum és a határozott szőrcsomóa mézajakfüggelék fölött. Dalmáciában, Gargano-ban és az olasz csizma nagy részén könnyű dolgunk van, mert nem fordul elő más közeli rokona, viszont Szardínián már leírtak egy másik tenthredenifera-fajt, az O. aprilia-t, ez azonban barnásabb árnyalatú mézajakkal rendelkezik. Lecce környékén (a csizma sarkantyúja) pedig bezavar a hibrid eredetű O. tardans és a kvázi hasonmás O. expansa is. Különösen utóbbi esetében ember legyen a talpán, aki elválasztja a tardans-tól és a neglecta-tól.
2024 áprilisában Gargano-ban sűrűn összefutottunk vele, ahogy általában a tenthredinifera-k, úgy ő is viszonylag gyakori, néha egész telepeket alkot, jól is sarjadzik. Hibridjei sem ritkák, különösen a szintén általános O. bertolonii és bertoloniiformis példányokkal egész könnyen összekereszteződik, az alábbi galéria alján is van rá bizonyíték. A késői hullám tagja, fő virágzási ideje április, illetve a dalmát partokon még májusban is jellemző. Nevét onnan kapta, hogy sokáig elsiklottak fölöttte a botanászok, azaz elhanyagolták (angolban a neglected elhanyagoltat jelent), bár már a 19. század közepén leírták, úgyhogy én ezt nem nevezmém a mellőzöttség minősített esetének.
Vissza a bangó (Ophrys) nemzetséghez ↶
