Magyarország pókbangó-nagyhatalom, ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. A Turjánvidék végtelen síkságán hatalmas, alsó hangon is tízezres állományok tanyáznak, néha olyan sűrűségben, hogy az már-már az invazív gyom gyanúját kelti. Ráadásul ezekben a bangó-erdőkben az egyedek is nagyon változatosak, a mézajak és a leplek színe egyaránt, de a mézajak formája, karéjozottsága és a rajzolat is nagyon variábilis, és a lusus-ok, rendellenesen fejlődő virágok sem ritkák, az alábbi galéria is alátámasztja mindezt, amiből számomra külön kitűnik a kihipózott változat a fantasztikusan „világító” sárgás-fehéres mézajkával.
Más vidékeken talán kevésbé játékosak a tövek, de ez talán a kisebb példányszámnak is köszönhető. Azért a Balaton körül például szintén előfordulnak turjánosi léptékű populációk, ha az élőhelyeket megfelelően kezelik (azaz rendszeresen, termésérés után a nyár második felében lekaszálják vagy lelegeltetik). Hazai elterjedésében is a Turjánvidék a fő gócpont, a Balatontól nyugatra a Zalai-dombságban is viszonylag gyakran felbukkan, legkeletebbi előfordulása a Bükk, ami egy szigetszerű megjelenésnek számíŧ. A Tiszántúlról hiányzik. A Villányi-hegységben szintén izoláltan jelenikg meg (legközelebbi előfordulása a Zselicben van), itt délies, mediterrán jellegű lejtőkön nem ritkán már március legvégén elkezdik bontogatni lepleiket a legelső tövek. Érdekesség, hogy Budapest belterületén is jól elvan egy mini tisztáson, ez főleg a Magyar Madártani Egyesület gondos és rendszeres élőhelykezelésének tudható be.
Hazánkon kívül Nyugat– és Közép-Európában elterjedt, felnyúlik egészen Anglia déli részéig. Viszont ahogy közelítünk a mediterrán vidékek felé, a helyzet egyre jobban elbonyolódik, az itteni pókszabású töveket már alfaji vagy faji szinten elkülönítik, ami a sphegodes-leszármazottak színes kavalkádját eredményezi (a határozókönyvekben mindenképpen), ennek pedig egyenes következménye a hümmögős-fejvakarós terepi azonosítás. Azért arra kíváncsi lennék, hogy mit szólna egy, a mediterrán pókfélékben járatos terepi botanikus, ha ledobnánk a Turjánvidék különcöktől hemzsegő sphegodes mezőire…
Az „igazi” (tehát nem mediterrán) pókbangóknak persze van néhány közös jellemzője, ezek a szinte mindig zöldes (néha fehér) leplek, a sötétbarnás (néha vöröses, néha egészen feketés) mézajak, melyek különösen a kétoldali kidudorodásoknál erősen szőrözött, a mézajakrajzolat szürkés, gyakran H betűt, vagy egy dupla I betűt formáz, a bazális mező színe megegyezik a labelluméval, a pszeudoszemek zöldesek és kerekdedek. A nyúlánkabb száron gyakran sok (8-12) virág található. Ahogy az összes bangónál, a télálló, szürkészöld, határozottan erezett tőlevelek már ősszel megjelennek, a virágzás pedig áprilisban kezdődik és még májusban is jellemző.
Többféle rovarfaj porozza, az Andrena nigroaenea vagy az A. limata (ezek területileg is elkülönülnek egymástól), de például Zalában és a Villányi-hegységben az A. bicolort mutatták ki. Pókok (azaz az állatok) természetesen nem vesznek részt a megporzásban (mint ahogy a szarvas bangót sem a szarvasok termékenyítik meg – elnézést!), a pók előtagot a vizuális hasonlóság miatt kapta a faj. Szinte minden nyelvben a nyolclábúakhoz való hasonlóság a névadás forrása (angolul Early Spider Orchid, németül Spinnen-Ragwurz), kivéve a latin elnevezés, a sphegodes, ami nagyjából darázsszerűséget jelent. Az, hogy a faj szaporodását több rovarfaj is elősegíti, némileg szembemegy a Hannes Paulus által propagált biológiai fajelméletnek, mely szerint ha az egyedsokaságot külön rovarfaj porozza be, akkor azt a sokaságot faji szinten külön kell választani az eltérő szelekciós nyomás miatt. Szóval ha következetesek akarunk maradni, akkor a pókbangó egységét is meg kellene bontani, úgyhogy itt a splitter kollégáknak még lenne tennivalója…
Itthon a légybangóval (Ophrys insectifera) és a szarvas bangóval (Ophrys oestrifera) figyelték meg hibridjét, mindkettőt a Turjánvidéken. Utóbbihoz pár éve nekem is volt szerencsém, egy foltban számos, a szülőfajok jegyeit különböző mértékben hordozó egyedet sikerült jól megfotózni, a galériában természetesen azok is szerepelnek.
Főleg a legeltetés és a kaszálás felhagyása, emiatt a gyepszint feldúsulása, vagy a záródás fenyegeti, de a műtrágyázás, az élőhelyeinek beszántása vagy éppen beépítése is gyérítheti az itthon még szerencsére milliós nagyságrendű összállományát. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Vissza a bangó (Ophrys) nemzetséghez ↶
