A nemzetség eléggé ellentmondásos helyzetű, ugyanis máig nincs konszenzus abban, hogy kik is tartoznak ide. Egyesek – genetikai alapon – idesorolják a sötétkosborokat (Nigritella) és a halvány bibircsvirágot (Pseudorchis albida) is, mások a jelentős morfológiai különbségeket számba véve úgy gondolják, maradjon csak a Nigritella és a Pseudorchis önálló genusz. Én ez utóbbi megoldást követem, már csak azért is, mert így elvesztenénk egy nagyon szép nevű nemzetséget a Nigritella beolvasztásával…
Ami az ittmaradtakat illeti, azok általában hosszúkás, többnyire sokvirágú, sűrű fürttel rendelkeznek, a fürtöt meglehetősen apró virágok alkotják, melyek általában rózsaszínesek-lilásak, ritkán fehéresek (G. frivaldii), és gyakran édeskés, erőteljes illatot árasztanak – innen az angol elnevezés is: fragrant orchid. További jellegezetesség, hogy az ivaroszlopon a ragadóstestet nem veszi körül bursicula, azaz az apró, folyadékkal teli zsák (ami sok másik nemzetségnél megtalálható) – ezt írja körül a latin elnevezés is. A gymnadenia ugyanis két görög szó összekapcsolásából keletkezett: gymnos, azaz meztelen, csupasz; és aden, azaz mirigy. Érdekesség, hogy a Nigritella nemzetség fajainál a viscidiumot ugyanúgy nem védi bursicula.
A bibircsvirág eurázsiai elterjedésű, Európában Kreutz (2024) 13 fajt különböztet meg, ezek némelyike viszont morfológiailag roppant hasonló egymáshoz. Néhány európai faj szinte az egész kontinensen elterjedt (mint pl. a szúnyoglábú bibircsvirág – G. conopsea), mások egy szűkebb régió kvázi-endemizmusai – ilyen a kelet-balkáni G. frivaldii. Ázsiában akad néhány rejtélyes, ritka fajuk, amikről keveset lehet tudni – többek között a G. crassinervis és G. emeiensis Kínában, vagy a koreai G. taquetii. Az egész nemzetség fénykedvelőkből áll, nedves réteken, lápréteken, alpesi gyepeken, út menti rézsűkben fordulnak elő, gyakran tömegesen. Magyarországon három, ha a nemrégiben leírt pompás bibircsvirágot (G. splendida) is idevesszük, akkor négy fajuk él.
Előszeretettel hibridizálódnak a közeli rokon nigritellákkal, kifejezetten látványos leszármazottakat alkotva, de még a nem oly közeli ujjaskosborokkal (Dactylorhiza) is megtalálják a közös hangot, ilyen hibridekhez már nekem is volt szerencsém. Állítólag a sisakoskosborokka (Anacamptis) is képesek kereszteződni, én eddig erről nem láttam hitelt érdemlő fotót, bizonyítékot. Magyarországon eddig csak interspecifikus hibridet figyeltek meg, a szúnyoglábú és az illatos bibircsvirág keverékét (G. conopsea x odoratissima).
