A legelső orchidea, amit a természetben láttam, egy szúnyoglábú bibircsvirág volt, csak akkor még nem tudtam, hogy ez egy kosborféle (sőt, szinte egyáltalán semmit nem tudtam róluk). Mindenesetre fotó őrzi az emlékét 2012 júniusából, a Bükkből, amikor az Országos Kéktúra útvonalát csináltuk, és amikor a kis kompakt gépemmel még mindenre lőttem, ami növénynek látszott. Ez a viszonylag kis termetű, de azért feltűnően rózsaszínes fürtvirágzat az ösvény szélén már akkor is feltűnő volt, úgyhogy egy kattintást rá is pazaroltam. Aztán évekkel később, amikor visszanéztem a képeket – ekkor már nagyon is tudtam, mi az a bibircsvirág –, esett le a tantusz, hogy mit is láttam anno tulajdonképpen. De az első olyan vadon élő orchideafaj, amiről már tudtam, hogy az, szintén szúnyoglábú volt, és szintén a kéktúra mentén, egy évvel később (azaz 2013-ban) a Zemplén egyik belső, apró rétjén.
Ez is mutatja, hogy Magyarországon – legalábbis a középhegységekben, azok erdei tisztásain, bokorerdeiben – nem nevezhető ritkának, a 2011-es magyar atlasz például százezresre teszi a példányszám nagyságrendjét. Másik fő elterjedési gócfoltja a Turjánvidék végtelen pusztasága, ha valaki az itt található lápréteket, kaszálókat, gyepeket kajtatja, bizonyára rá fog akadni. Európa magashegységi régióiban meg egyenesen közönséges, bár itt könnyen összecsúszhat a hozzá nagyon hasonlító Gymnadenia euroalpina töveivel, ami inkább tűnik egy egyszerű ökotípusnak, mint önálló fajnak. Egyébként az Európán túli területeket is meghódította, egészen Dél-Kínáig és Japánig húzódik az áreája.
Apró, rózsaszín virágai nektárt termelnek, erősen illatoznak, így a lepkék és szenderek könnyen rá is mozdulnak, és szívószerveikkel megcsapolják a jellegzetesen hosszú sarkantyúban (innen a szúnyoglábú elnevezés) összegyűlő nedűt. A zsákmányszerzés közben a pollencsomag ragadósteste könnyedén megtapad rajtuk, hisz nem veszi őket körül bursicula (az az apró, folyadékkal telt, hólyagszerű képződmény, ami megakadályozza a viscidium kiszáradását). A virágok júniusban nyílnak.
Nemzetségbeli társaival könnyedén hibridizál, már ha előfordulnak egymás közelében, ez Magyarországon annyira nem jellemző. Mindenesetre az illatos bibircsvirággal (Gymnadenia odoratissima) képzett hibridjét már itthon is leírták (Tapolcai-medence és Bükk). Külföldön, az alpesi réteken a közeli rokon Nigritella nemzetség bármely tagjára rá tud kívánni, ami igen látványos leszármazottakat tud produkálni. De itt nem áll meg, ugyanis még az ujjaskosborokat (Dactylorhiza) sem veti meg, az erdei ujjaskosborral (Dactylorhiza fuchsii) összehozott fattyút például mi is láttuk Szlovéniában egy hegyi réten, az alábbi galéria alján meg is tekinthető.
Hazánkban főként a kaszálás felhagyása és a becserjésedés veszélyezteti. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Vissza a bibircsvirág nemzetséghez ↶
