A füzértekercs nemzetség világszinten egy népes társaság, már ha szélesen húzzuk meg a genusz határait: ebben az esetben 300 faj tartozik ide. Ha a korábban már többször szétdarabolt, és ezért leszűkített csoportot tekintjük, akkor mindössze 60 fajról beszélhetünk, amelyből négy számít őshonosnak Európában. A többiek Észak– és Közép-Amerikán, Ázsián és Ausztrálián osztoznak, szóval igazi kozmopolita bagázsról van szó. Észak-Amerika például igazi füzértekercs nagyhatalom, itt számos – sokszor morfológiailag nehezen megkülönböztethető – faj fordul elő, ezekből néhányat még Európába is át tudott dobni – humán közvetítéssel (lásd a S. cernua vagy S. lucida terjedését a Benelux-államokban!)
A spirálisan megtekeredett – többnyire fehér vagy piszkosfehér – virágzat a legtöbb fajra jellemző, innen a nemzetség neve is (görögül speira – csavart, anthes – virág); inkább a virágzat tömöttségében, valamint a virágok morfológiájában ütköznek ki a főbb különbségek az egyes fajok között, és néha a színben is: pl. az ázsiai S. sinensis egészen valószerűtlen rózsaszín festéket kapott. További közös vonás a növények apró termete, többnyire alig látszanak ki a fűből.
Viszont mindenképpen ki kell látszódniuk, mert mindannyian a fényt kedvelik, gyepeken, lápréteken, világos fenyőerdőkben, phrygana-kban, néha szikes talajon telepednek meg. Azon kevés orchideák közé tartoznak, amelyek tényleg termelnek nektárt, tehát nem rázzák át a rovart, és a megporzásért cserébe valódi ellenszolgáltatást nyújtanak. Európában négy faj található, ebből kettő Magyarországon is előfordul(t), de ma már csak az őszi füzértekerccsel (S. spiralis) lehet összefutni, a nyári füzértekercs (S. aestivalis) ugyanis kipusztult (egyébként egész Európában nagyon megritkult és veszélyeztetett státuszú).
