Törökország bővelkedik az egzotikus, keleti fajokban, amelyek közül jópár Kis-Ázsiában éri el elterjedésének nyugati határát. Az egyedi Steveniella satyrioides pont ilyen, hiszen fő bázisa a Kaukázus-menti országok (Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia), valamint Irán északi, Oroszország déli része és a Krím-félsziget. Törökországon belül is csak a Pontuszi-hegység magasabban fekvő hegyi rétjein, erdei tisztásain, valamint a Fekete-tengerhez közeli mogyoróültetvényei alatt él meg, sehol sem tömegesen. Ráadásul fokozatosan szorul vissza a mogyoróligetek túllegeltetése és műtrágyázása miatt. A 2026-os májusi török expedíción is inkább csak szálanként találtuk olyan helyeken, ahol egyéb fajok (például a tarka pettyeskosbor, bangók, vagy éppen Orchis punctulata hibridek) meglehetősen jól érezték magukat és láthatóan belakták a területet.
Feltűnősködéssel nem lehet vádolni a növényt: messziről egy vöröses-barnás sötét apró kórónak néz ki, egyetlen, nem túl feltűnő, szintén mélybordó tőlevéllel (néha a tőlevél és az egész növény is zöldes futtatású). A virágzat közelről már impozánsabb, némileg a poloskaszagú sisakoskosborra (Anacamptis coriophora) emlékeztető virágzattal és virágokkal. Az egyes virágokon a külső és belső leplek egy zárt sisakká hajlanak össze, ebből nyúlik ki a háromosztatú mézajak, amely az alapjánál és a felső felén a növény alapszínéhez hasonlóan vörösesbarnásasan csillog, a karéjok viszont már élénkzöldek némi neonos beütéssel. Ez az egyedi színösszeállítás vonzza be a darazsakat, mint fő megporzókat, mert egyébként a növény nektárt nem termel. Ugyanakkor bámulatos módon olyan szagot áraszt magából, mintha zsákmány vagy ellenfél lenne, így a megtévesztett rovar valósággal nekiront a virágoknak, és a masszív sisakok alá szinte beszorulva aggresszívan harapdál, szúrkál, ezzel előbb-utóbb kiváltja, hogy a pollencsomag ráragadjon vagy a már hozott pollencsomagot rátapassza a bibére.
Genetikailag meglehetősen izolált a többi orchidea nemzetségtől (maga a Steveniella nemzetség is egyetlen fajt tartalmaz), így nem is képez hibrideket. Régebben azért megpróbálták beszuszakolni mindenféle egyéb genuszba: volt ő már sallangvirág (Himantoglossum), kosbor (Orchis), sarkvirág (Platanthera), de még a szubtrópusi, trópusi elterjedésű Habenaria is megkapta egy időre. Az ezredforduló óta viszont alábbhagyott az átsorolási kedv, mivel Bateman et al. (2003) minden kétséget kizáróan kimutatta, hogy saját jogán tartozik egy önálló nemzetségbe, kár a további buzgalomért. A fajnév egyébként arra utal, hogy a virágzat hasonlíŧ néhány, a Satyrium genuszba tartozó, afrikai eltejedésű talajlakó orchideához.
Vissza a kapucínuskosbor (Steveniella) nemzetséghez ↶








