A szigorúan vett kosbor (Orchis) nemzetség meglehetősen néptelenné vált az elmúlt évtizedekben, a lelkes leszármazástan-kutatók ugyanis olyan új összefüggéseket tártak fel a csoport belső kapcsolatait illetően, ami valósággal szétrobbantotta ezt a sokszínű társaságot (arról nem is beszélve, hogy ez a folyamat már sokkal régebbi – gondoljunk csak arra, hogy Linné korábban nagyjából minden Orchis volt). Mindennek eredményeként egy sor nevezetes és ismert „kosbor” távozni kényszerült az addigi ismerős taxonómiai ernyő alól, és más nemzetségben kellett megtalálnia a helyét.
Így járt többek között az agárkosbor (Anacamptis morio), a mocsári kosbor (Anacamptis palustris), a tarka és sömörös pettyeskosbor (Neotinea tridentata és ustulata), de a mediterrán elterjedésű pillangó orchideák (Anacamptis papilionacea), vagy az Anacamptis sancta is. Fájdalomdíjként cserébe viszont történt egy igazolás, az addig Aceras anthropophora-ként ismert magányos ma már az Orchis táborát erősíti (bár például C. A. J. Kreutz a 2024-es könyvében ezt a váltást nem hajlandó elfogadni).
A még együtt maradt fajokra jellemző a robosztusabb termet, a sokvirágú füzér, a virágokban a sisakszerűen összeborult lepellevelek és az általában pöttyöket viselő mézajak. Nektárt egyáltalán nem termelnek, így a megporzóikat megtévesztik, méghozzá a vizuális ingerekkel és az illatukkal csalják lépre őket. Európa-szerte elterjedtek, de Kis-Ázsiában, a Kaukázus vidékén, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten egyaránt megtalálhatók. Hazánkban öt faj fordul elő.
Kreutz is osztja az álláspontot a 2024-es monumentális orchideás monográfiájában, hogy a már így is megtizedelődött nemzetséget tovább kell bontani. Ő főleg morfológiai jegyek alapján támasztja alá a szétválasztást, illetve azon megfigyelést emeli ki (teljesen jogosan), hogy lehet találni két olyan tábort a csoporton belül, amelyek tagjai egyáltalán nem hibridizálódnak a másik brancs képviselőivel (egy csapaton belül viszont igen): egyik oldalon a sápadt kosbor (Orchis pallens), a füles kosbor (Orchis mascula) és utóbbi közeli rokonai, vagy az Orchis spitzelii; a másik saokban a bíboros kosbor (Orchis purpurea), a vitézkosbor (Orchis militaris), a majomkosbor (Orchis simia) vagy a kelet-mediterrán Orchis punctulata foglal helyet. És hogy nevet is adjanak a gyereknek, az előbbi csoportot tokkal és vonóval Androrchis nemzetségre keresztelték át. Mindezek ellenére én továbbra is a Magyarország orchideáinak atlasza által alkalmazott nevezéktant követem az oldalamon.
