A bíboros kosbor neve egyrészt utalhat a virágok élénk lilás színére, de ha közelről megvizsgáljuk az egyes virágokat, akkor szemet szúr, hogy mennyire antropomorf karakterűek, mint ha számtalan bíboros rangú papi tiszt nézne ránk vissza teljes pompájában. Az angolok például szoknyás hölgyeket látnak bele a mézajakba, el is nevezték egyszerűen Lady Orchidnak. Hazánkban mindeképpen a leginkább tekintélyt parancsoló kosborféle, az idősebb példányok simán meghaladhatják a fél méteres magasságot (de az 1 métert is közelíthetik), mindezt egy vaskos, robosztus száron, nagy, fényes, húsos levelekkel. A májusi rétek megunhatatlan látványa a fűből kiálló vaskos, sokvirágú kandaláberek. Ezek a növények nem viccelnek, és egyébként szeretnek sokáig élni is, nem ritkák az 50 éves példányok sem.
Különösen szeretem a sötét csíkos, „koszos” hatást keltő sisakokat (amelyet a mézajakon kívüli maradék öt lepel alkot) a virágokban, ami némileg emlékeztet a sömörös pettyeskosbor (Neotinea ustulata) elsötétedő sisakjaira. Fun fact, hogy utóbbi wikipedia szócikkében évekig a képes illusztráció egy bíboros kosbort ábrázolt… Nem is annyira triviális a kosbor-határozás.
Nem különösebben válogatós, már ami az élőhelyeket illeti, vígan elvan a napos réteken, felhagyott gyümölcsösökben, erdőszéleken, erdők tisztásain, de a zárt erdőket sem veti meg. Úgyhogy akár egy sima erdei gyalogtúra közben is megpillanthatjuk, akár az ösvény mellett (hiszen pionírkodik), szálanként. Tömeges előfordulása már kevésbé jellemző, de kis szerencsével akár nagyobb tömegben is megpillanthatjuk.
Ehhez a tömeges jelenléthez fűződik egy személyes és elég szomorú emlékem is. A Budai-hegységben kerestem fel néhány éve egy hatalmas állományát egy erdő melletti, fellhagyott szántó hosszú sávjában. Itt több száz tő tenyészett, mindenféle formában, méretben, színben (az alábbi galéria tetemes része is onnan származik), időnként még egy fehér példány is előjött. Persze a veszély ott ólálkodott, például vaddisznó túrás formájában, aminek az alábbi képen látható dupla tő később sajnos áldozatául is esett. De aztán jött a kataklizma: a szántó tulajdonosa egy évben csaknem a teljes sávot teljes egészében beszántotta, elboronálta, vélhetően hasznosítás végett. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen beavatkozás teljesen megsemmisítette az érintett töveket. Egyedül a sáv egyik végében maradt némi menedék, néhány példánnyal.
A fenti – sajnos biztosan nem egyedi – kártételek ellenére a faj fennmaradása nem veszélyeztetett, mivel középhegységeinkben és dombvidékeinken sokfelé előfordul, és a teljes hazai példányszáma is tekintélyes (százezres). Mindenesetre – ahogy fentebb láttuk is – a vadkár, a területhasználat, az erdőgazdálkodás mind-mind gyéríténi képes állományait. Nálunk védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Rokonságilag igen közel áll a vitézkosborhoz (Orchis militaris), olyannyira, hogy ahol a két faj előfordul, ott biztos megjelenik a hibridjük (Orchis x hybrida). És mivel ráadásul a korcs leszármazottaik fertilisek, ezért nem ritkán önálló hibrid állonányokat képeznek, akár egyedszámban túl is szárnyalva a szülőket. Ilyen hibrid sokaságot volt alkalmam fotózni, és egyébként is viszonylag gyakran kerültek a szemem elé az elmúlt évben, úgyhogy őket külön oldalon és galériában szerepeltetem. De a hibridkészség megvan a majomkosborral (Orchis simia) szemben is, elvétve néhány ilyen példányát (O. x angusticruris) a Mecsekben és a Villányi-hegységben lehet megtalálni. Franciaországban a bábukosborral (Orchis anthropophora) összehozott félvér fattyat sikerült levadásznunk, ahogy az alábbi galériában is látszik, nem a világ legdekoratívabb kosboráról van szó ebben az esetben. A képzelet izgatása végett szerepel az alábbi képek között egy közös fotó is az Orchis spitzelii-vel (szintén Fraciaországból), de itt a fajtalankodás gyümölcsét hiába is várnánk, a két faj túlságosan távol van egymástól genetikailag.
Vissza a kosbor (Orchis) nemzetséghez ↶
