A madársisakok viszonylag nagy termetű, sokszor nyúlánk. nagyvirágú, elegáns megjelenésű növények. A virágok általában fehérek vagy fehéresek, harang formájúak, hosszúkás leplekkel, néhány faj esetében viszont a lepel pirosas vagy rózsaszín (C. rubra és C. kurdica). A mézajak kétosztatú, egy előrenyúló csúcsi részből (epichil) és egy, a leplek által általában eltakart hátsó fertályból (hypochil) áll. A szintén takarásban működő ivaroszlop hosszú és erektált, a végén található portok kerekded, innen a latin elnevezés is (cephal=fej, anthera=portok).
A nemzetség nem túl fajgazdag, mintegy 15 képviselője van, döntően európai súlypontú elterjedéssel, de egyes fajok egészen Kínáig, Japánig is eljutnak. Illetve meg kell említeni a heteromikotróf, tehát szerves anyagot önállóan előállítani nem tudó, gombára támaszkodó, éppen ezért hófehér, kísérteties kinézetű C. austiniae-t, amely az Egyesült Államokban és Kanadában hódol ennek a fura szokásnak. A madársisakok közeli rokonok a nőszőfüvekkel (Epipactis), melyekkel karöltve a madárfészekfélék (Neottieae) leszármazási egységét (tribuszát) gyarapítják, ide sorolódik még a gérbics (Limodorum) és természetesen a madárfészek (Neottia) nemzetség is.
Tagjai többnyire rovarmegporzásúak, de például a fehér madársisak (C. damasonium) fakultatív autogám, azaz ha nincs a közelben kompetens pollinátor rovar, akkor a növény köszöni szépen, és megporozza saját magát. Jellemző továbbá a vegetatív szaporodás is, ilyen telepek például nagyon látványosak tudnak lenni a C. kurdica esetében. Magyarországon a genusz három fajjal képviselteti magát, mindhárom jellemzően erdőlakó, rtikán merészkednek ki a teljes fényre.
