A kardos madársisak a kecsességével, finom szimmetriáival hálás fotós alapanyag, már ha a fajt le akarom redukálni egy egyszerű hobbi tárggyá. Nyilván nem akarom, mert nem érdemli, ráadásul jó ideig kerülgettük is egymást: ha találkoztam is vele, nem volt nálam megfelelő felszerelés, vagy nem ő volt a fókuszban. Aztán amikor kifejezetten őt céloztam be, akkor meg a körölmények nem voltak ideálisak, fújt a szél, sok volt a nyárfaszösz, belógott egy rahedli fűszál satöbbi, satöbbi… hiába, borzasztóan szánnivaló az orchideafotós élete…
Na de ennyi szubjektív bevezető után ideje a növénnyel is foglalkozni: nagyjából hasonlóan gyakori előfordulású, mint a hasonló testvér, a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), az avatatlan szem akár össze is keverheti őket elsőre, de jobban megfigyelve, azonnal jönnek a különbségek. A kardos madársisak levelei lándzsásak-szálasak, szembenállóak, a virágzatban az egyes virágok kocsánya a szárral viszonylag nagy szöget zár be (azaz a virágok a szártól elállóak), a virágok többnyire teljesen kinyílnak. Persze ha valaki éppen a kettő hibridjét pillantaná meg (Cephalanthera x shulzei), akkor fejvakarós élményben lesz része.
A többnyire önmegporzó fehér madársisakkal szemben mindig rovar porozza meg, virágai nektárt nem termelnek, ellenben átverik a rovart, a növény úgy tesz, mintha egy másik, valódi nektárgyáros faj lenne. Egyébként ismert vegetatív szaporodása is, az alábbi galériában is látható ilyen kolóniára példa.
Hazánkban a középhegységek és dombságok természetközeli erdeiben, félárnyékban, ritkán teljes nyílt élőhelyeken nő, néha síkvidéken is fellelhető, itt főleg telepített nyarasokban. Európa-szerte előfordul, nem nagyon válogat a térségekben, Skandinávia északi részét azért elkerüli.
A már említett fehér madársisakkal alkotott hibridje mellett figyelték már meg a piros madársisakkal (Cephalanthera rubra) összehozott keverékét is, de ha arról van szó, rákíván a kis-ázsiai elterjedésű Cephalanthera kotschyana-ra vagy szintén kelet-mediterrán Cephalanthera epipactioides-re is. Főleg a két utóbbi hibrid rendkívül ritka – már csak a társszülők korlátozott elterjedése miatt is.
Itthon májusban virágzik, némileg kicsit korábban, mint a fehér madársisak. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Vissza a madársisak (Cephalanthera) nemzetséghez ↶
