A piros madársisak (ami ugye nem is piros, és itt jönnek a női megfejtések, hogy ez történik, ha a növényeket férfi botanikusok keresztelik el) mindenképpen a legkecsesebb az európai Cephalanthera fajok között, bár a többieknek sincs ilyen téren szégyenkeznivalója, gondoljunk csak a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) szimmetriájára, vagy a keleti Cephalanthera kurdica rózsás füzérére. Ha a mindenkori fotós orchidióta talál egy fotogén példányt, akkor nagyon hálás témát tud szolgáltatni.
Már ha talál. Mert azért Magyarországon nem éppen túl gyakori (legalábbis semmiképpen sem terem annyi bokorban, mint a fehér vagy a kardos), középhegységeink természetközeli erdeiben és – ami talán közép-európai vagy magyar specialitás – a Duna-Tisza köze telepített nyarasaiban van a legtöbb esély (gyakran a vörösbarna és a bugaci nőszőfű társaságában), hogy megpillantsuk május végétől egészen június végéig. Én éveken át csak olyan példányokba ütköztem bele, amik nem feleltek meg az én „szigorú” külcsín-kritériumaimnak, vagy ha igen, akkor például épp zivatarban iszkoltunk a Börzsönyben. Az első igazán „lövéspozitív” egyedeket nem is itthon, hanem Szlovéniában (Júliai-Alpok) és Szlovákiában (Kis-Fátra) ejtettem el (lásd a galéria alsó fertályát!). De határainkon belül valahogy nem volt szerencsém.
Aztán pár éve (egész pontosan 2023 nyarán), megtört a jég, ráadásul két helyen is: a Budai-hegyégben és a Börzsönyben is csodálatos példányokat találtam, ráadásul az időjárás sem tett keresztbe, és a felszerelésem is nálam volt. Ha még ez nem lenne elég, a Börzsönyben életem eddigi leszebb tövét sikerült megfotóznom, egy hatalmas, sokvirágú, perfekt szimmetriájú, egészséges, életerős delikvenst, a galéria legalsó, magányos állóképe őrzi az emlékét.
Érdekes a virág megporzási stratégiája: a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia) virágait utánozza, a legtöbb rovar pedig nem képzett botanikus, így be is dől a trükknek. A lépre csalás alkalmával azért próbálja megtalálni a nem létező nektárt, és az intenzív kutakodás közben rátapad a pollencsomag, vagy éppen ráragasztja a pollencsomagot a bibére.
Csaknem egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában is megtalálható, keleten Észak-Iránig elnyúlik az áreája. A Törökországban 2023-ban látott példányok mintha minden alkatrészüke tekintve apróbbak lennének az európai fajtársaknál, de ezt okozhatja az eltérő klíma és/vagy talajállapot is. Ott egyébként a C. kurdica-val termett egy helyen, egy feltisztult fenyőerdő alatt, kerestük is a kettő hibridjét, de nem jártunk sikerrel (nem is biztos, hogy felismertük volna).
Hazánkban legfőképpen az erdőhasználat veszélyezteti (a telepített nyarasoknál konkrétan a teljes erdő letermelése). Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Vissza a madársisak (Cephalanthera) nemzetséghez ↶
