Aki egy kicsit is kezd elmerülni a nőszőfüvek sokszínű világában, annak a Norden-nőszőfű viszonylag könnyű feladványnak számít (még termésben is!), Magyarországon ugyanis nincs még egy olyan Epipactis faj, amelynek ilyen jellegzetesen oldalra vagy srévizavé felfelé állnának a virágai. Emellett persze vannak még olyan finomságok is, mint a kerekded szárlevelek, a kerekded, szíves epichil, a viszonylag rövid és szintén tojásdad, vöröses-barnás belső falú hipochil, a szűk, kanyon-szerű mezochil. A legtöbb nőszőfűhöz hasonlóan az árnyas erdőket kedveli, előszeretettel felbukkan folyó- és patakpartokon is.
Szűk elterjedésű faj, csak (Kelet-)Közép-Európában fordul elő, ezen belül is Ausztriában, Horvátországban, Szlovéniában, Romániában, Csehországban és Magyarországon. Itthon szinte kizárólag a Dunántúl domb- és hegyvidékein él (de pl a Duna árteri erdejében is találták már), emellett a Börzsönyben, illetve nemrég a Mátrában is előkerült (mint legkeletebbi hazai előfordulás). Nekem először a Mecsek egyik patakvölgyében volt szerencsém hozzá mecseki nőszőfű (Epipactis mecsekensis) és ibolyás nőszőfű (Epipactis purpurata) társaságában, illetve a Zselicben is megtaláltuk több helyen is, régi botanikai adatokat ellenőrizve.
Fakultatív önmegporzású faj, a ragadóstest (viscidium) jelen van, de nem működik. Itthon a második, késői hullám képviselője, július végétől virágzik egészen szeptemberig (sajnos az elmúlt évek száraz nyarai nem igazán kedveztek neki). A helleborine-csoport tagja, nevét pedig Franz Norden osztrák botanikusról kapta.
Magyarországon ritka, élőhelyeit leginkább a végvágásos erdőkitermelés veszélyezteti, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Vissza a nőszőfű (Epipactis) nemzetséghez ↶
