Relatíve „fiatal” nőszőfű-fajról van szó, ha a korát abban mérjük, hogy mikor írták le: 1997-ben, ráadásul Magyarországon, neve Tallós Pál, magyar botanikus emlékét őrzi. De ez a „magyar” faj nemcsak itthon, hanem Közép-Európa jó pár országában megtalálható, előfordul Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Szerbiában, Romániában, de még Ukrajnában is. Itthon főként az ártéri ligeterdőket és telepített nyarasokat kedveli, de nyírlápokban és tölgyesekben is felbukkan, igényli a nedves talajt és legalább a félárnyékot. Egyes vidékeken nem is olyan ritka, olyannyira, hogy gyalogtúrán, ösvény mentén spontán is rá lehet akadni – mint ahogy az a Zselicben velem többször is előfordult.
A zöldes leplű, kevéssé hivalkodó nőszőfüvek táborát erősíti (nem mintha nemzetség a csiricsáré virágú képviselőiről lenne nevezetes), csak ritkán jelenik meg rajta némi rózsás árnyalat; vagy éppenséggel egészen sok, ha részben klorofillhiányos példánnyal van dolgunk, mint az az alábbi példányon is látható a galériában. Az epichil jellegzetesen szív alakú, döntően fehér, a tövén zöldesen futtatott, széles enyhén lefelé hajli, a hypochil belső fala szintén zöldes, vagy zöldes-barnás, a mezochil szűk. Ivaroszlopa az önmegporzásra rendezkedett be, ha van is ragadóstest (viscidium), az nem működőképes.
Terepen nem könnyű határozni, ráadásul akadnak hozzá nagyon hasonló, szintén zöldes virágú fajok. A nála jóval ritkább morva nőszőfű (Epipactis moravica) például megszólalásig hasonlít, annak leplei zártabbak maradnak, az epichil szinte végig, a csúcsáig enyhén zöldesen futtatott, a legalsó murvalevél lomblevél-szerű, maga a növény pedig valamivel később virágzik. A pontuszi nőszőfű (Epipactis pontica) némileg kisebb termetű, levelei jellegzetesen átellenesek és hosszúkásak, leplei tojásdadabbak, a hypochil szintén kerekdedebb, a zöldesbarnás folt az epichilen többnyire kiterjedtebb. De ezek sokszor nehezen detektálható, nem is mindig ilyen kifejezett szembeötlő jegyek, így az azonosítás bizony trükkös lehet.
A késői hullám képviselője, hazánkban július közepétől augusztus végéig virágzik, kifejezetten csapadékos nyárvégek esetén akár még októberben is nyílhat. Mivel itthon az ültetvényerdőket továbbra is nagy elánnal telepítik, ezért ezeken a helyeken továbbra is rendszeresen megtelepedhet – az erdő letermelése viszont az adott állomány megsemmisülésével jár. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Vissza a nőszőfű (Epipactis) nemzetséghez ↶
