A papucskosbor Európában teljesen egyedi, semmivel össze nem téveszthető orchidea, mivel evolúciósan is meglehetősen elkülönült az orchidea család több tagjától a Cypripedioideae nevű, önálló, viszonylag ősi alcsalád tagjaként. Az alcsalád mind az öt nemzetségére jellemző a papucs formájú mézajak, ami a névadó sajátosság is egyben: Cypris Aphrodité, a szépség és a szerelem görög istennőjének másik neve (aki Ciprus szigetéről kapta ezt a nevet, ami ugye az egyik népszerű európai orchideaparadicsom — és itt körbe is ért etimológiai lánc).
A szűkebb rokonsági körnek, magának Cypripedium nemzetségnek mintegy 50 faja van, amelyek közül a legtöbb Ázsiában, ezen belül is főként Kínában (több endemikus fajjal), Tajvanban és Japánban fordul elő. Néhány képviselőjük emellett Észak-Amerikába is átszökött, Afrikában pedig csak Algériát sikerült kolonizálni. Európában szigorúan véve csak az erdei papucskosbor (Cypripedium calceolus) fordul elő, ha az Urál hegyvidék gerincét is Európához soroljuk, akkor még két faj, a Cypripedium guttatum és a Cypripedium macranthum.
Európában megkülönböztetett figyelem övezi magát az erdei papucskosbort, mivel a szépsége mellett meglehetősen sérülékeny, az élőhely bolygatásra, az ökológiai egyensúly felborulására és az éghajlatváltozásra egyaránt különösen érzékeny faj. Emiatt a legtöbb országban valamilyen mértékű védelmet élvez, ez alól Magyarország sem kivétel.
