Boldogasszony papucsa, rigópohár, Vénusz-sarucska, kisasszony papucsa, kakukvirág: már a – hivatalos magyar botanikai nevén – erdei papucskosbor számtalan szinonímája is mutatja, hogy ez a páratlan kinézetű orchidea milyen termékeny névadásra készteti a hazai folklórt. Egyébként nem csak itthon, Európa-szerte kitüntetett figyelem éa egyben védelem övezi a fajt, nem csak a különlegesen szép külseje miatt, hanem sajnos a veszélyeztettsége okán is. Angliában például ketrecben kellett őrizni az egyetlen fennmaradt élőhelyén (azóta a korábbi elterjedési régióján belül jónéhány helyen sikeresen visszatelepíŧették), de Magyarországon is gondot jelent a visszaszorulása, amiért régebben az intenzív gyűjtés (ezért pusztult ki például Budapest mellől), manapság egyre inkább az élőhely degradáció, az erdő záródása, a gyakori csapadékhiány és felmelegedés, a taposás a felelős.
Mert bizony a virág nagyon dekoratív, és óhatatlanul vonzza a kétlábú simabőrűeket is, akik pedig jobb esetben izgatottan ott tipegnek-topognak körülötte, rosszabb esetben pedig megkívánják a saját kertjükbe… Éppen ezért ha van is információnk az élőhelyeikről, azt csak megbízható félnek adjuk tovább (vagy leginkább senkinek se), és a helyet is csak kellően ritkán, és akkor is fokozott körültekintéssel látogassuk!
A védelme érdekében itthon is számtalan dolgot bevetnek a nemzeti park munkatársai: egy bükki jelentős állományát például elkerítették és csak vezetett túrán látogatható májusi virágzásakor, a Cserhátban őrszolgálatot látnak el az élőhely közvetlen közelében, de olyanra is van példa, hogy egy forgalmas túraösvény menti töveket egyszerűen átültetnek egy biztonságosabb, kevésbé frekventáltabb zugba.
A faj Európában egyedi megporzásbiológiával bír: a nektárt nem tartalmazó, de messzire illatozó papucsrész odacsalogatja a rovart, ami csapdába esik a sima falú edényben, és csak a „hátsó” kijáratnál, az ivaroszlop és az edényfal közötti szűkületen tud kijutni. Így vagy ráragad a pollencsomag, vagy ha már eleve a rátapadt pollináriummal huppant bele, akkor a szabadulás közben nekidörzsöli a bibe felületének. De emellett vegetatívan is képes sokasodni, a föld alatti rizómái révén; ha látunk egy tömött csoportosulást, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az utóbbi módszert választotta az egyed a reprodukcióra.
Itthon domb- és hegyvidéki gyertyános, bükkös erdők félárnyékos helyein (teljesen záródó erdőkben már csak meddő hajtást hoz), valamint felhagyott bányák pionír nyaras-nyíres lejtőin fordul elő, de borókás, cserjésedő réten is megtalálható. Mindössze a Bükk, a Cserhát, a Bakony, a Soproni-hegység, az Aggteleki-karszt és a Heves-Borsodi dombság a szűkebb hazája. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Vissza a papucskosbor (Cypripedium) nemzetséghez ↶
