A két hazai pettyeskosbor faj közül valóban a tarka a tiri-tarkább; míg a sömörös pettyeskosbor (Neotinea ustulata) többé-kevésbé állandó jegyeket mutat, addig a tridentata virágzati formában és az egyes virágok küllemében is izgalmas (már-már „morios”) változatosságot produkál. Ettől függetlenül azonnal fel tudjuk ismerni terepen, ha éppenséggel egy réten megpillantjuk a fűben csücsülő apró, kúp vagy tojásdad alakú virágzatokat (ez az állítás persze rögtön érvényét veszti, ha történetesen a sömörös tesóval együtt fordul elő, mert ott bizony akkor élénk kereszteződés megy végbe, és akár tömegesen jönnek a világra a még bolondosabb dietrichiana-k).
A virágokon a mézajak minden esetben háromosztatú, a középső hasáb pedig még ezen túl is kettéválik, és még egy apró fog is beékelődik közéjük (innen a latin név – tridentata, azaz „három fogú”), és a teljes felületet sokféle színárnyalatú, méretű, alakú pöttyök, minták, esetenként csíkok díszítik, amitől az egész alkatrész olyan benyomást kelt, mint egy pöttyös szaténban táncoló angyalka. A virágok sisakja kívül-belül csíkosak és kihegyezettek (a sömörös esetében a sisakok tompán végződnek). .Emellett arra is van példa, hogy a pettyek halványak, vagy teljesen hiányoznak, vagy az egész virágzat rikító bordó-lila, pöttyök nélkül.
Utóbbi jelenés 2025 májusában mutatta meg magát nekem, amikor kollegámmal a Bakony kopár hegyeit róttuk, bikapók (Eresus) fajok után kajtatva. A pókok vonakodtak előjönni, viszont az akkor már elnyílófélben lévő tarka pettyeskosborok között megpillantottam valami nagyon fura, sötétes árnyalatú gombócot, ami elsőre valami apró vitézvirágnak tűnt, de engem nem vezetett meg egy másodpercre sem, azonnal tudtam, hogy egy hiperkróm változatra bukkanttam. Ilyet egyébként még korábban fotókon sem láttam sehol, teljesen egyedülállónak tűnő változat hullott az ölembe. Nyilván ezt követően teljesen elfelejtkeztem már a pókokról, mert hát extra munka adódott, a tövet meg kellett alaposan örökíteni (az eredmény az alábbi galéria legalján látható).
Tőlevelei egyébként már ősszel kihajtanak, és nagyon hasonlítanak a bangók leveleihez, annál némileg határozottabb erezettel bírnak, az erek között nagyobbak a távolságok. Április végétől egész májuson át virágoznak, picit előbb, mint a sömörös pettyeskosbor, de az utóbbi jó pár évben ez is egyre korábbra tolódik.
Európa keleti és déli felében terjedt el, legnyugatabbi előfordulása Délkelet-Franciaország, kelet felé viszont egészen a Kaukázusig eljutott. Itthon főként a középhegységeinkben, dombságainkban fordul elő, egyes élőhelyein egészen nagy számban. Budapest környékén is meglehetősen gyakori, itt több foltban is a sömörös pettyeskosborral hibridgenerációkat (Neotinea x dietrichiana) alkotva fajtalankodik.
Hazánkban főként a beerdősülés fenyegeti, valamint a vadak rágása, ugyanakkor egyedszámát százezres nagyságrendűre becsülik. ami azért megnyugtató adat. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Vissza a pettyeskosbor (Neotinea) nemzetséghez ↶
