A sömörös pettyeskosbor virága a legapróbbak közé tartozik a hazai orchideaflórában (erős kihívója a fiókás tőzegorchidea – Hammarbya paludosa), és maga a virágfüzér is többnyire rövid, pici kis fehér henger, ami a búbján jellegzetesen elvörösödik-feketedik (innen a latin név – ustulata, ami égettet jelent, de az angol neve is sokatmondó – burnt orchid). Ahol megfelelő és egyenletes a vízellátottság, ott egészen „gigászi” tövek is képesek tenyészni, persze még gí is liliputiak egy bíboros kosborral (Orchis purpurea) összevetve. Ilyen egészséges, szép nagy egyedeket egyedül az Őrségben (ahol eleve minden zöldebb, frissebb, szebb) és a Turjánosban láttam, máshol (még külhonban is) inkább a törpe megjelenés dominál.
Fénykedvelő faj, így főként nedves, homoki vagy hegyi réteken, sziklagyepeken, lápokon él, hazánkban a középhegységeinkben, dombságainkon és síkságon (Turjánvidék) is előfordul. Budapest közvetlen környékén is szép számban képviselteti magát (egyébként sehol sem tömeges), a Budai-hegységben nem egy helyen a tarka pettyeskosborral (Neotinea tridentata) együtt, és mivel kölcsönösen kedvelik egymást, a hibridjük (Neotinea x dietrichiana) sem annyira rendkívüli látvány.
Április végétől május végéig nyíló virágai nektárt nem termelnek, viszont erősen illatoznak, ami megtéveszti a rovart. Ebben segítenek a mézajak pöttyei is, amik – hasonlóan a többi kosborféléhez – csalogató mintául szolgálnak. Emellett vegetatívan, sarjadzással is sokasodik, nem ritkák az ötös-hatos (vagy még népesebb) tömör csoportok, az alábbi galériában is lehet rá példát találni.
Hazai állományait túltartott vadállomány, a vadrágás és a taposás veszélyezteti. Korábban a feketefenyővel történő erőltetett beerdősítés is tönkretette az élőhelyeit, mára ez a folyamat szerencsére megállt. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Vissza a pettyeskosbor (Neotinea) nemzetséghez ↶
