Az agarak fotózása mindig hálás téma: egyrészt sokan vannak (talán ez az orchideafaj a rekorder a hazai példányszámot és az elterjedtséget tekintve), másrészt nagyon változatosak is; innen a faj latin elnevezése is (morio=bolondos). Ráadásul – bár természetesen védett növény és vigyázni is kell minden egyedre – elterjedtsége és viszonylag tág tűrése okán kevésbé érzékeny az ilyen jellegű bolygatásra. Alapvetően azért fénykedvelő, előfordul legelőkön, kaszálókon, homokpusztákon (de még szikeseken is!), cserjésekben, gesztenyésekben, savanyú és meszes talajon egyaránt, nem válogat.
Ennek megfelelően a hazai nyitott szemű természetjáró egész jó eséllyel találkozik vele, ha a fenti típusú élőhelyeket látogatja, és ráadásul könnyen lehet, hogy tetemes példányszámú foltba fut bele. A Tiszántúlon van erre legkisebb sansza, de egyébként a középhegységeinkben, dombvidékeken és a Duna-Tisza köze nagy részén szinte bárhol rá lehet bukkanni. Emellett egész Európában elterjedt, észak felé Anglia és Skandinávia a határa, a Mediterráneumnak főként az északi részén jellemző, dél felé már kezdik felváltani a nagyon közeli és nagyon hasonló rokon fajok (alfajok), mint például a balkáni-kis-ázsiai Anacamptis caucasica, görög A. boryi, a szicíliai-szardíniai A. longicornu vagy az ibériai A. champagneuxii.
És hogy beszéljünk egy kicsit a kinézetről is: általános jegy a sisakszerűen összeboruló és csíkos, zöldes futtatású leplek, a szétterűlő és a középvonalán kivilágosodó, a világos sávban pöttyöket hordozó mézajak. A színösszeállíŧás, na az viszont tetszőleges kombinációban jöhet: a leggyakoribb sötétlilás-bíboros árnyalat, de simán felbukkanhat a rózsaszín különféle árnyalataiban, fehérben, és tetszőleges mértékben kombinálhatja a fenti színeket a pöttyökön, a sisakon és a mézajkon.
Ezért szinte minden évben úgy tud alakulni a helyzet, hogy meglátogatok április második felében vagy május legelején egy agár állományt, és örömfotózást rendezek. Kedvenc helyem a Visegrádi-hegység egyik nagy legelőjén van, ahol becslésem szerint több tízezer példány fordul elő, és nagyon változatosan, ennek is köszönhető a hatalmasra duzzadt alábbi galéria.
A faj körüli bolondériát fokozza, hogy a többi sisakoskosbor fajjal könnyedén együtt tud hálni, aminek az eredménye hazánkban két különböző típusú hibrid: a poloskaszagú sisakoskosborral képzett Anacamptis x olida valamint a tornyos sisakoskosborral összehozott Anacamptis x laniccae. De a mediterránban is gyakran elhajlik például a pillangóorchideákkal (Anacamptis papilionacea), ráadásul időnként még a Serapias fajokat sem veti meg! Na utóbbiakból igazán extrém kinézetű korcsok tudnak születni…
Itthon főként a kaszálás felhagyása vagy az élőhelyeinek átalakítása (valójában megsemmisítése, például zöldmezős beruházások formájában) fenyegeti, egyébként fennmaradása stabil. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Vissza a sisakoskosbor (Anacamptis) nemzetséghez ↶
