A Nigritella (magyarul ritkán használt neve sötétkosbor, ami a génusz csak egy szűkebb részhalmazára igaz, mivel szép számban fordulnak elő világos színű fajok) egy olyan népesebb európai orchidea nemzetség, amelynek egyetlen képviselője sem található meg Magyarország területén (a Serapias a másik). Bár a botanászok nagy része nem is tartja önálló nemzetségnek, hanem a Gymnadenia (bibircsvirág) genusba sorolja – a látványos morfológiai különbözőségek ellenére (molekuláris vizsgálatok alapján). Én személy szerint a különválasztás híve vagyok, annyira egyedi kinézetű ez a növénycsoport, és maga a nemzetség neve is nagyon szép, kár lenne, ha kikopna a taxonomóiából (de ennyit a szubjektív preferenciákról). A szoros rokonságot mindenesetre mutatja, hogy előszeretettel képeznek hibrideket azokon az élőhelyeken, ahol mindkét csoport megtalálható.
A Nigritella képviselői kizárólag Európában fordulnak elő, főként magashegyi réteken, jellemzően 1500-3000 m tengerszint feletti magasságban (Skandináviában ennél alacsonyabban is megél), elterjedésük fő központja az Alpok, de megtalálhatóak a Pireneusokban, az Appenninekben, Keleti-Kárpátokban, Skandináviában és a Balkánon is egészen Észak-Görögországig.
A virágok apró termetűek, június-augusztusban nyílnak, többnyire kúp vagy tojásdad alakú, sűrű, tömött virágzattal, amelynek színe a sötét vérvöröstől a fehéres rózsaszínig változhat. Az egyes (általában teljesen egyszínű) virágok reszupinálatlanok, azaz a mézajak felül, a külső- és belső lepellevelek pedig alul találhatók, aminek az az eredménye, hogy az ivaroszlop védelmét nem a lepellevelek, hanem a mézajak látja el.
A szaporodás egyes fajoknál (Nigritella rhellicani, Nigritella lithopolitanica, Nigritella carpatica, Nigritella gabasiana és Nigritella corneliana) rovarmegporzással történik, ezek nektárt kínálnak a megporzóknak, és emiatt többnyire intenzív, jellemzően vanília illatot árasztanak magukból – innen az angol elnevezésük: vanilla orchid (amellett, hogy ugye a vanília maga is orchidea). A nemzetség többi tagja viszont ivartalanul szaporodik, méghozzá apomixissel, azaz a magképződés megtermékenyülés nélkül megy végbe. A jelenség hatékony genetikai izolációt eredményez a növényeknél, számos ún. kisfajjal. Apomixissel szaporodik többek között a Nigritella miniata (régi nevén Nigritella rubra), a Nigritella nigra, Nigritella archiducis-joannis, a Nigritella stiriaca, a Nigritella widderi, vagy a Nigritella dolomitensis.
