A Nigritella corneliana (nevét Cornelia Rudio genovai botanikusról kapta, aki a fajt 1925-ben felfedezte) csak az Alpok nyugati karéjában fordul elő a francia és olasz részen, ott viszont sokszor tömegesen. Számos fotóval lehet találkozni például a Facebookon is az alpesi zöldre feldobott rózsaszínes-fehéres-pirosas cukorkákról, ilyet mi is látni akartunk élőben. 2024 júniusának végén nyílt egy időablak, amiben el tudtunk lógni Győző barátom Dusterjével Piemont-ba és a Hautes-Alpes (francia Magas-Alpok) régióba. A bibi csak az volt, hogy ez az ablak június vége felé tárult ki, a corneliana fő virágzási időszaka viszont inkább július. De bíztunk a most már szinte szokásosan előresiető természetben, hátha kicsit korábban is vaníliás csokiillatba borul a hegy. Az első megálló Piemont volt, mivel itt az iNaturalist szerint már június végén megindul a virágzás. Egy szép völgyben kapaszkodtunk fel kétlábon az 1900-2000 m környéki élőhelyhez, útközben bodzaszagú ujjaskosborok (Dactylorhiza sambucina), füles kosborok (Orchis mascula), sőt, vitézkosborok (Orchis militaris) ugrottak elénk, ami azt sejtette, hogy itt bizony inkább még a tavaszi aspektus uralkodik. A nigritellák viszont szerencsére meg úgy gondolták, hogy ez már nyár a javából, úgyhogy 2000 m-hez közeledve egy meredek oldalban megpillantottuk az első, virágzó dupla tövet. Ezt aztán még jó pár követte, bár a térdig gázolás (gazolás) elmaradt; tényleg csak az első néhány előresiető hírnököt kaptuk el.
Piemont-tal viszont még nem végeztük ki a corneliana-kat, a következő napokban átrándultunk az Alpok francia oldalára. Sok illúziónk ekkor már nem volt, nigritella-szőnyeget nem vártunk, de ha néhány jól fotózható tő horogra akad, nagy gond már nincsen, a hozzá társuló táj látványáról már nem is beszélve. 2000-2100 m környékén próbálkoztunk, de csak néhány apró sötét bimbót – vélhetően N. austriaca-t vagy itteni nevén gallica-t – pillantottunk meg (meg egy fakó keselyűt egészen közelről, amint halálra ijeszt egy mormota családot). Egész egyszerűen itt még legalább egy-két hét hiányzott a cukorkatengerhez. Ekkor jött az ötlet, hogy felcsapjam az iNaturalist-et, hátha van friss észlelés alacsonyabb helyekről. És szerencsére valaki töltött fel friss fotókat egy közeli völgyből, nagyjából 1500 m magasságból, idáig kellett hát leereszkedni, hogy szezonban legyünk. Furcsa egy helyre jutottunk, inkább egy nyílt fenyőerdő benyomását keltette, nagyobb tisztásokkal, ilyen környezetben még nem találkoztunk sötétkosborokkal. A völgy egész hosszan végig volt szórva velük, és megint igen nagy változatosságban jelentkeztek, elő-előfordult a var. bourneriasii (piros színváltozat) is. Így aztán az előszezoni állapotokhoz képest masszív képtermésem lett. Mi lett volna, ha a csúcsvirágzásban érkezünk…
Vissza a sötétkosbor (Nigritella) nemzetséghez ↶
Nigritella corneliana-k a felhőkbe burkolózó piemonti Alpokban, 2024 júniusának végén