A fantasztikus hegyláncai mellett a Dolomitok két (kvázi)endemikus Nigritella-faj miatt is érdekes a folyton utazó orchidióta számára. A tökéletesen bennszülött Nigritella buschmanniae-vel szemben a Nigritella dolomitensis esetében a kvázi szócska azért indokolt, mert a Bajor-Alpokban található valamint az osztrák Totes Gebirge hegységben időről-időre felbukkanó példányok kiléte a mai napig kérdéses, a botanikusok jó része az ottani populációkat inkább egy Nigritella miniata elfajzásnak tekinti.
Éppenséggel a dolomiti példányokról is hasonló mondható el, mivel alig különbözteti meg őket valami a szintén apomixissel szaporodó bíborpiros sötétkosboroktól: a virágokon a külső leplek kifelé hajlanak, emiatt valamivel „borzasabb” kinézetű a virágzat, de a fő bélyeg az a nagyon nyitott, tölcsér alakú mézajak, ami miatt láthatóvá válik a sárgás ivaroszlop.
2020-as dolomiti kirándulásunk alkalmával először mi is olyan „so-so” (azaz ki tudja) töveket találtunk, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felcaplattunk egy síkomplexum fölé Cortina d’Ampezzo közelében, és ott megjelentek a hamisítatlan bennszülött dolomiti, fűben csücsülő cukorkák. Persze a Nap már lemenőben volt, plusz fújt a jó erős hegyi szél, így a körülmények nem tették ideálissá a fotózást, ami kicsit meg is látszik az alábbi képek minőségén és mennyiségén egyaránt.
Vissza a sötétkosbor (Nigritella) nemzetséghez ↶
