Az ujjaskosborokkal mindig csak a baj van. Ez a sommás megállapítás főként a hegyvidéki forráslápokon szerzett tapasztalatainkból ered, ahol általában a Dactylorhiza fajok olyan mértékű keveredése jellemző, hogy ember nincs a talpán, aki a kusza leszármazási, rokonsági viszonyokat rendbe tudja egy ilyen állományban tenni. Talán Győző barátom szokta erre találóan mondani, hogy ez színtiszta Dactylorgia.
Mindez annak köszönhető, hogy a nemzetség tagja könnyen kereszteződnek egymással, és a hibridizáció során nemcsak diploid és steril utódok keletkeznek, hanem gyakran poliploid, termékeny leszármazottak jönnek létre, amelyek aztán képesek izolálódni a szülő fajoktól. Az ilyen hatékony elkülönülés miatt – megtámogatva a környezeti evolúciós nyomással – intenzív fajképződés zajlik a nemzetségen belül jelenleg is, számtalan hibrid eredetű, poliploid fajjal. De a fajrobbanás nem csak a természetben, hanem a szakirodalomban is megfigyelhető. Míg Delforge 2005-ös nagy orchideás munkájában 70 körüli a fajszám, a 2024-es Kreutz könyvben már mintegy 140 faj szerepel, azaz 20 év alatt megduplázódott a taxonok száma. Ennyire azért még az ujjaskosborok sem gyorstüzelésűek…
A nemzetség eurázsiai elterjedésű, néhány fajjal Afrikában és Izlandon, egyetlen fajjal Madeirán (Dactylorhiza foliosa), keleten pedig Szibériáig és a Himalájáig nyúlik a meghódított terület. Tagjai fény- és nedvességkedvelőek, gyakran lápokon, mocsaras területen jelentkeznek. Gyökerük jellegzetesen ujjas szerkezetű (egy kéz ujjaira hasonlítanak), innen a magyar és a latin elnevezés is: dactylos – ujj, rhiza – gyökér. Angol nevük nemes egyszerűséggel Marsh Orchid. A száruk lehet vékony és tömör, pl. a D. maculata csoport képviselői esetében, vagy vastag, de belül üreges, ez a D. incarnata csoport egyedeire jellemző. Egyébként evolúciósan ez az a két központi gárda, melynek a tagjai egymással kereszteződve indították be a már említett poliploid fajburjánzást.
Néha egyébként ráfanyalodnak más nemzetségek képviselőire is, a bibircsvirággal és a nigritellákkal figyelték meg intergenerikus hibridjeiket (utóbbiak egészen elképesztő megjelenésűek), sőt, a szúnyoglábú, valamint az illatos bibircsvirág (Gymnadenia conopsea és odoratissima) és az erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii) szerelemgyerekéhez már nekem is volt szerencsém.
Magyarországon összesen hét fajuk él, itthon egyik sem tekinthető tömeges megjelenésűnek, talán a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) a legnagyobb példányszámú, valamint a széleslevelű ujjaskosbornak (Dactylorhiza majalis) vannak még jelentősebb állományai az Őrségben/Vendvidéken).
